|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 10 találat | lapozás: 1-10 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Takács János Attila 1997. március 6.Márc. 8-án, Kolozsvárott tanácskozott az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) elnöksége. A tíztagú elnökségből jelen volt Sántha Pál Vilmos elnök, Murvai Miklós alelnök, Boros János, Jakabffy László és Takács János titkárok, valamint Székely István jelenlegi és Demeter János volt önkormányzati ügyvezető alelnök. Az elnökség a március 22-re tervezett Országos Önkormányzati Konferencia előkészítéséről, új önkormányzati program szükségességéről, valamint az OÖT működőképességének feltételeiről folytatott tanácskozást. Megegyezés született arról, hogy föltétlenül szükséges egy ügyvezetőt alkalmazni, aki az ÜE Önkormányzatokért és Területi Szervezetekért Felelős Főosztályával együttműködve, az OÖT határozatainak végrehajtását biztosítaná.1997. március 20.Márc. 22-én Kolozsváron ülésezett az RMDSZ Országos Önkormányzati Tanácsa (OÖT). A konferencián részt vett Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök, Seres Dénes szenátor, a Szenátus közigazgatási bizottságának elnöke, Kovács Csaba Tibor brassói képviselő, a Képviselőház közigazgatási bizottságának tagja, Orbán Árpád, a Kovászna megyei tanács elnöke, továbbá jelen voltak a koalíciós pártok Kolozs megyei és Kolozsvár városi tanácsosai. Takács Csaba ügyvezető elnök kiemelte az RMDSZ felelősségvállalását a kormánykoalícióban és hangsúlyozta az önkormányzatok szerepét az új szemléletmód kialakításában. Sántha Pál Vilmos, az OÖT leköszönő elnöke ismertette az OÖT tevékenységét az 1995-1996-os időszakban. Beszámolóját hozzászólások követték. A kormányprogram végrehajtásának meghatározó része az önkormányzatokra hárul, de a helyi tanácsok az elmúlt időszakban háttérbe szorultak ? derült ki a tanácsosok beszámolóiból. Seres Dénes szenátor a helyi tanácsok hatáskörét kibővítő, módosítás előtt álló helyhatósági törvényről beszélt, és kiemelte az OÖT jelentős szerepét a 69-es Törvény módosító javaslatainak kidolgozásában. Kovács Csaba Tibor képviselő hiányolta az önkormányzati tisztviselők kellő megbecsülését, anyagi javadalmazásának alacsony szintjét, ami maga után vonja a szakemberek hiányát a közigazgatás vezető pozícióiban. Markó Béla szövetségi elnök kiemelte, hogy csökkenteni kell az államhatalom helyi képviselőinek, a prefektusoknak a hatáskörét a decentralizáció, a reális önkormányzati reform megvalósításának érdekében. Székely István ügyvezető alelnök javasolta egy önkormányzati hírlevél létrehozását, amely biztosítaná az információ áramoltatását, és kommunikációs lehetőséget jelentene a helyi önkormányzatok között. - Megválasztották az OÖT Elnökségét. Az Elnökség új összetétele: Demeter János - elnök; Takács János, Molnos Lajos, Patka Sándor - titkárok. Az alelnököket területi felosztás szerint választották meg: Málnási László Levente - Háromszék, Brassó; Zsombori Vilmos - Hargita; Szedilek Lenke - Kolozs, Fehér; Jakabffy László - Bihar, Szilágy; Fodor Imre - Maros, Szeben, Beszterce; Murvai Miklós - Arad, Temes, Krassó-Szörény, Hunyad, valamint Székely István ügyvezető alelnök, az RMDSZ Önkormányzatokért és Területi Szervezetekért Felelős Főosztályának vezetője, aki az alapszabályzat értelmében mint az illetékes főosztály vezetője hivatalból tagja az OÖT Elnökségének. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), márc. 24., 993. sz./2000. január 11.Jan. 8-án Máramarosszigeten ünnepelték a történelmi Máramaros RMDSZ-szervezetei tízéves évfordulóját. Borsa, Felsővisó, Rónaszék, Aknasugatag, Hosszúmező, Kistécső és Máramarossziget képviselői ünnepeltek, nem feledkeztek meg a tíz év alatt elhunyt társaikról sem, így Zonda Attiláról, az első elnökről, vagy Takács János elnökségi és SZKT-tagról. A mai RMDSZ elnök, Zahoránszky Mihály felelevenítette tíz évvel ezelőtt történteket. Az 1990. jan. 6-án megjelent Máramarosszigeti Napló első száma nagy segítséget jelentett. A szónok kiemelte a szervezet politikai, társadalmi, kulturális tevékenységének eredményeit (Hollósy Simon Vegyesénekkar, Művelődési Egylet, Református Női Egylet, egyéb egyházi és világi szervezetek, Máramarosszigeti Hírnök és Máramarosszigeti Turmix helyi lapok, a hamarosan beinduló Népfőiskola stb.). Sajnálatos, hogy a helyi magyarnyelvű középiskola a mai napig sem alakulhatott meg. Ugyanakkor Nagytécsőn (Kárpátalján) nemrég avatták fel a magyar nyelvű gimnáziumot, s jelen volt egy erdélyi csoport is. A nagytécsőiek ámulattal hallották, hogy a sokkal demokratikusabbnak tudott Romániában, pár kilométerre tőlük, másfélszer annyi magyar lakosság dacára sincsen önálló anyanyelvű líceum. /RMDSZ-ünnep a történelmi Máramaros fővárosában. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./2004. június 11.Négy évvel ezelőtt még magyar térhódításról írhatott a sajtó a választásokat követően, most azonban a teljes visszaszorulás tényéről adhatott hírt Máramaros megyében. Az RMDSZ mindenütt veszített képviselőiből, a nagybányai magyar választók kétharmadát továbbra sem sikerült megszólítania. Máramaros megyében 6 magyar polgármesterjelölt indult az RMDSZ színeiben, egy pedig függetlenként, MPSZ támogatással. Közülük Koltó polgármesteri székét Incze Zoltán már első körben elnyerte, a többi máramarosi RMDSz-es polgármesterjelölt már az első körben kiesett a versenyből, Lemák Rudolf független jelöltnek pedig a Demokrata Párt román nemzetiségű jelöltjével kell újra versenybe szállnia a hosszúmezeiek voksaiért. /2000-ben az RMDSZ 13 településen indított polgármesterjelöltet, ebből négy került be a második fordulóba/. Máramaros megyében összesen 270 helyi tanácsosjelölt indult 17 településen az RMDSZ színeiben az első fordulóban, közülük 36 főnek sikerült elnyerni a tanácsosi mandátumot. /2000-ben 44 mandátumot sikerült szereznie. A megyei tanács 35 fős, ebből az RMDSZ 3 helyet nyert el: Szentgyörgyi Sándor (Nagybánya), Takács János Attila (Máramarossziget), Vicsai János (Szamosardó). /2000-ben az RMDSZ még 4 főt juttatott be a döntéshozó testületbe/. Nagybányán az RMDSz helyi önkormányzati képviselői Virág Árpád, Simori Sándor és Kovács Richárd lesznek a 2004-2008. közötti időszakban. Máramaros megyében szembetűnő az RMDSZ, s ezen belül nagybányai szavazótáborának folyamatos csökkenése. 1996-ban még 8462-en, 2000-ben 6754-en, 2004-ben pedig már csak 5929-en szavaztak az RMDSZ városi képviselőjelöltjeire. Ugyanez a számsor a polgármesterjelöltek esetében: 6024 (1996-ban), 5183 (2000-ben) és 4066 (2004-ben). /Dávid Lajos: Országos siker – máramarosi kudarc. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), jún. 11./2007. november 30.Takács János marosvásárhelyi vállalkozó, illetve Dézsi Zoltán, az Állami Tartalékalap Országos Ügynökségének vezetője lehet az RMDSZ szenátusi frakciójának két új tagja, amikor Frunda György, valamint Sógor Csaba átveszik európai parlamenti mandátumukat. /Dézsi Zoltán és Takács János az RMDSZ „szenátorutódai”. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 30./2012. október 10.Példaértékű kezdeményezés PankotánÜléspénzéből újíttatta fel a honvédsírokat A pankotai temetőben meghonosodott hagyomány szerint, a híveket nem a nemzetiségük, hanem a vallási hovatartozásuk szerint temetik el. Éppen ezért, a temetőben mindenféle kerítés vagy válaszfal nélkül, külön helyre temetkeznek a római katolikus, a református, az evangélikus-lutheránus, az ortodox, illetve a neo-protestáns hívek. Régen zsidó temetőrész is létezett, csakhogy az első világháború után elköltözött zsidók miatt az gazdátlanná vált, ezért a német katolikusok vették birtokukba. Gulyás László pankotai városi tanácsos, helybeli RMDSZ-elnök példaértékű kezdeményezéssel hívta fel magára a figyelmet. Az utóbbi négy évben az RMDSZ színeiben városi tanácsosi tisztséget töltött be, ezért az ülésekért őt megillető juttatásokat összegyűjtötte, majd felújíttatta belőle a helybeli temető katolikus részében nyugvó tíz, továbbá a református, illetve evangélikus részbe eltemetett egy-egy honvédnak a síremlékét. Az 1944. szeptemberi visszavonuláskor a településen, illetve környékén elesett honvédek közül a katolikus részben nyugvó tíz közül, egyiknek a szülei az 1960-as években feliratozott keresztet állítottak, amit a felújításkor is meghagytak. Ezen túlmenően, a nagyjából hármas sírfelületet betonnal burkolták, a hátulján emelt jókora táblán a következő felirat olvasható: „Emlékük örökké élni fog: Császár Márton zászlós, Érchegyi István őrmester, Szabadka János őrmester, Takács János tizedes, Efencsics Tibor honvéd, Karácsony József honvéd, Kotnyek István honvéd, Simon Béla honvéd, Szabó Lőrinc honvéd és Vitai Gyula honvéd. Mindnyájan 1944. szeptember 15–22. között hunytak el. Az evangélikus-lutheránus temetőrészben lévő, ugyancsak felújított sír feliratán olvasható: „Itt nyugszik Vantara György honvéd, elhunyt 1944. szeptember 22-én. Emléked örökké élni fog.” A református részben nyugvó honvédsír feliratán pedig: „Itt nyugszik Mile Antal honvéd, élt 24 évet.” A közelmúltban szervezték meg a három honvédsír szentelési szertartását, amikor a helybeli katolikus plébános mondott rájuk áldást, a templomkórus énekelt, az egybegyűlt pankotai magyarok közreműködésével. Amint Gulyás Lászlótól a helyszínen megtudtuk, a honvédsírok felújítása összesen 8 ezer lejbe került, amiből hozzávetőleg 7 ezret az üléspénzekből maga, míg a többit az ugyancsak Pankotán született, de Amerikában élő rokona, Mogyorósi György fedezett, aki néha hazalátogat. Ha arra gondolunk, hogy egyes RMDSZ-es tisztségviselőktől milyen nehezen lehet behajtania a betöltött tisztséggel járó jutaléknak az Alapszabályzatban is rögzített 20%-át közösségi célra, nagy megelégedéssel tölti el az embert, ha olyanról is hall, aki az egész üléspénzét magyar közösségi célra fordítja. Éppen ezért, példaértékű Gulyás László tette, amiért elismerés illeti meg. Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2012. november 21.Magyarországi vendégek a váradi honvédemlékmű civil avatásánA székesfehérvári Honvédség és Társadalom Baráti Kör képviselői és más hivatalosságok is részt vesznek a nagyváradi világháborús emlékgúla civil átadásán – tájékoztatott tegnap Pásztor Sándor RMDSZ-es önkormányzati képviselő, a gúla felállítását kezdeményező Pro Liberta Partium Egyesület egyik alapítója. A nem hivatalos avatóra pénteken 16 órakor kerül sor a váradi Rulikowski köztemetőben, ahol nagyjából egy hónappal ezelőtt készült el a világháborúban elesett bihari és váradi honvédek, valamint a környéken elhunyt magyar katonák emlékére állított gúla. Az emlékművet – mint ismeretes – annak a négy gúlának a mintájára tervezték, amelyeket az isonzói és doberdói harcmezőkön a váradi polgárok adományaiból emeltek a háború után. A váradi alapítványnak kezdettől fogva partnere volt a székesfehérvári szervezet. Rajtuk kívül a Fejér megyei Pákozd polgármestere is megtiszteli jelenlétével az átadást – Takács János azért érkezik a megyébe, mert a közeli Bihardiószeg községgel épp most kezdik meg a tárgyalásokat egy esetleges testvér-települési kapcsolatról. A két települést a honvéd-hagyományőrzés köti össze: Pákozdon az 1848-as csata emlékműve áll, Bihardiószegen pedig az 1604-es Bocskai-féle álmosdi csata emléke él elevenen. A váradi emlékmű egyébként magyar–román kormányközi megegyezés alapján jött létre, így elméletileg állami szintű avatást kellene szerveznie számára a két ország védelmi minisztériumainak, erre azonban a romániai választások miatt várhatóan csak jövőre kerül sor. Nagy Orsolya Krónika (Kolozsvár) 2017. január 23.Úti beszámoló a Don-kanyarból, a 74. évfordulónSzemélyes élményeken alapuló úti beszámolóval emlékezett a Don-kanyarban vívott harcokra dr.Lippai Péter ezredes pénteken este Diószegen, a 74. évforduló alkalmából. A helyszínen a mai napig vannak újratemetések, a temetőket példásan rendben tartják. A magyar hadtörténelem legszomorúbb, legtragikusabb napjainak nevezik a Don-kanyarban volt csatát, mely 1943. január 12-én kezdődött meg, amikor a Vörös Hadsereg megkezdte előrenyomulását. A 74. évforduló adott alkalmat arra a megemlékezésre, melyre Mados Attila diószegi polgármester szerint azért volt szükség, mert keveset beszélünk az eseményről, a fiatalabb generáció éppen keveset tud róla, holott hozzájárulhat identitástudatunk erősítéséhez. A helyi RMDSZ-szervezet és a Gróf Széchenyi István Huszárszázad szervezésében létrejött eseményen pákozdi (Fejér megye) vendégeket köszönthettek. Elsőként a testvértelepülés polgármestere, Takács János kapott szót, aki kifejtette: kegyelettel kell emlékezzük áldozatainkra, emlékük erősítse bennünk a tudatot, hogy egy ősi nép tagjai vagyunk. Nagyon megfázott… A diószegi előadás szükségességének ötlete 2013-ban fogalmazódott meg, amikor érmelléki küldöttség járt Pákozdon, illetve az ottani katonai emlékparkban. Utóbbi ügyvezetője, dr.Görög István ny.ezredes, a Don-kanyarbeli csata apropóján felelevenítette: édesapja túlélte azt, ám sosem beszélt róla, illetve sosem panaszkodott életében semmire, ám mindig nagyon fázott, ebből sejtette családja, hogy “előzőleg valahol nagyon megfázhatott”. Az ezredest ez is ösztökélte a harcok emlékeinek kutatására, a Pákozdi Katonai Emlékparkban pedig nem csak azt mutatják be, hogy mi történt, hanem azt is, hogy mi lehetett volna. Mindezt egy olyan mai világban, amikor egyesek szerint nem csak katonai szolgálatra nincs szükség, de még a haza fogalmát is kétségbe vonják… Hat nap A továbbiakban Pásztor Sándor megyei tanácselnök előbb szólt azokról az időkről, amikor szervezni kezdték a doberdói emléktúrákat, melyek során a pákozdiakkal is kapcsolatba kerültek, majd bemutatta a hallgatóságnak azt a rajta kívüli további négy magyar megyei tanácselnököt, akik belső-erdélyi polgármesterek társaságában aznap Bihar megyei körúton tartózkodtak. Szabó Ödön képviselő azt emelte ki, hogy az utóbbi években sikerült vagy helyrehozni vagy létrehozni emlékhelyeket. Hozzátette: hasonló célra a továbbiakban is ki kell használni a forrásokat, erre lesz is alkalom, hiszen számos jelentős évforduló lesz ebben az esztendőben is. Dr.Szabó József helyi helytörténész a II. világháború helyi vonatkozásairól szólt röviden, említést téve a Nagyürögd és Ottomány között húzódott Károly-védvonalról, megjegyezve, hogy a szűkebb térséget csak “kisebb csetepaték” érintették. Mindezek után kezdődött csak maga az előadás, melynek elején dr.Lippai Péter ezredes tisztázta: nem egy hagyományos értekezés következik a Don-kanyari eseményekről, hanem egy képes “úti beszámoló” egy oda szervezett 6 napos tanulmányútról. Ennek alapját az a terv képezte, hogy teremtsenek korabeli rádióösszeköttetést a Don-kanyar és a budai vár között. Emlékek a folyóparton Az utazást részletekbe menően megismerhettük a Kijevben és Moszkvában szerzett benyomásoktól kezdve a helyszíneken tapasztaltakig. A képeken elénk tárultak az egykori hídfőállások: Scsucsje, Korotojak, Puhovo, Rudkino, Sztarozsovoje, korabeli fotók mai megfelelői megközelítőleg vagy pontosan ugyanabból a szögből. Az előadó egyebek mellett kiemelte: akkor érintette meg igazán a történelem, amikor az ott Tisza méretű Don partja mentén találtak szinte érintetlen állásokat és holmikat, melyek még mintha a néhai magyar katonák érintését is őrizték volna. Ugyanis telis-tele van manapság is a Don partja töltényhüvelyekkel, gránátmaradékokkal, de akár tábori ágyak rozsdás vázaival is, ilyen holmikból a közeli falvak iskoláiban kisebb-nagyobb kiállítások vannak. Sőt, a mai napig vannak újratemetések is, amikor földi maradványok kerülnek elő egykori rögtönzött sírokból. Apropó, sírok: az előadó tapasztalta, hogy rendben tartják a temetőket, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű katonák nyugszanak a hantok alatt. 39. gyalogezred Az előadás során érezhető volt a katonai szakértelem, hiszen hadászati szempontból is kiértékelte a látottakat dr.Lippai Péter, illetve minden látott harcászati eszköznek pontosan tudta a nevét, számát, gyártási és származási helyét, ezzel is bizonyítva a téma iránti elkötelezettségét. Zárásként azt is megtudtuk, hogy az oroszokkal manapság sem jó viccelni: egy plakát szerint például a vasút rongálásáért manapság is kényszermunka jár…Az előadás után szót kapott még Kiss Róbert zászlós, aki elkötelezett kutatója az egykori debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred történetének, melybe az Érmelléken is soroztak, éppen ezért kérte (és kéri ez úton is) azok jelentkezését, akiknek családjában bármilyen vonatkozó dokumentum, fotó fellelhető (elérhetősége is további információ található a 39gyalogezred.hu internetes oldalon). Az esemény zárásaként a házigazdák minden résztvevőt vacsorával vártak. Rencz Csaba erdon.ro 2017. április 11.Magyar–román üzleti kapcsolatokról BudapestenA magyar–román üzleti kapcsolatokról tárgyalt Budapesten a Román Patronátus Szövetség Arad megyei fiókszervezetének elnöke, Ioan Marin Crişan, illetve alelnöke, Marcel Măinescu. A két megyei vezető Románia budapesti nagykövetének, Marius Lazurcă meghívására utazott fel a magyar fővárosba, az eseményen többek között jelen volt Takács János, a Román–Magyar Üzleti Kör Egyesület (ROcham) elnöke, Florin Vasiloni, Románia Gyulai Főkonzulátusának vezetője, román és magyar üzletemberek stb. A találkozás célja volt megerősíteni a két állam közötti üzleti kapcsolatokat, illetve feltárni új beruházási lehetőségeket. „A Romániát látogató turisták zöme Magyarországról érkezik, ez a tendencia pedig évről évre nő” – nyilatkozta az eseményen Lazurcă nagykövet, aki szerint, nem elhanyagolandó a Romániában működő magyar tőkeérdekeltségű cégek száma sem. A magyar beruházások értéke Romániában meghaladja a 900 millió eurót, köztük a MOL, az OTP, a Gedeon Richter (gyógyszeripar) vagy a TriGranit (ingatlanfejlesztés). A nagykövet úgy véli, Románia komoly potenciállal rendelkezik a magyarországi befektetők számára a turizmus, a mezőgazdaság és a feldolgozóipar területén. Lazurcă szerint a két országot összekötő közúti infrastruktúra megerősítése jelentősen hozzájárul majd a közös beruházások serkentéséhez. Ioan Marin Crişan, a Román Patronátus Szövetség Arad megyei fiókszervezetének vezetője szerint a budapestihez hasonló találkozók hasznosnak és értékesnek bizonyulnak, egyrészt mert új perspektívákat és üzleti lehetőségeket nyitnak a résztvevők előtt, másrészt mert a résztvevők tanulságos tapasztalatokkal gazdagodhatnak általuk. Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad) 2017. május 22.Székelyudvarhely városmenedzsere lett Jakab AttilaA május 25-i, csütörtöki rendes havi tanácsülés lesz az utolsó, amin Jakab Attila, a Koalíció frakcióvezetője részt vesz. A 39 éves Jakab ugyanis sikeresen vizsgázott a városmenedzseri állásra, így a közeljövőben már azt fogja betölteni, következésképpen lemond az összes politikai tisztségéről. A városmenedzseri tisztségre egyedüli jelentkezőként pályázott. „A célok nem változtak egyáltalán, ugyanaz vezérel most is, mint korábban, a város és a közösség érdekében teszek továbbra is" – jelentette ki Jakab hétfőn délben tartott sajtótájékoztatóján. Mint mondta, sok alkalommal lehetett hallani a hivatalban, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, ő azon lesz, hogy „mit hogyan lehet". A városmenedzser hatásköre elég tág: alapvetően a polgármesteri hivatal koordinációját jelenti majd, de a részletes munkakörét Jakab azután fogja megismerni, miután megtörténik a részletes egyeztetés a polgármesterrel. Egyelőre kérdés, hogy mit fognak rábízni, mert más városok példáit átnézve arra számíthat, hogy a hatáskörébe tartozhatnak a kulturális intézmények vagy akár a helyi rendőrség felügyelete is. A Koalíció választási listáján a következő név Ketesdy Imre, majd Takács János, illetve a tavaly ősszel elhunyt Incze Béla. Egyelőre nincs eldőlve, hogy Ketesdy vagy Takács vállalják-e a tanácsosi megbízást. Az új önkormányzati képviselőt csak a júniusi rendes havi tanácsülésen iktatják be. „Tapasztalatom van a szervezésben, Tusványos főszervezőjeként tevékenykedtem, a városházának sincsenek nagyobb programjai. Fontosnak tartom egy rend, egy rendszer kialakítását a városházán" – jelentette ki Jakab Attila, majd még hozzátette, hogy „van bőven tennivaló, nem aggódom amiatt, hogy unatkozni fogok". uh.ro; itthon.ma/erdelyorszag lapozás: 1-10
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
